Nedves leszel!

 Vagy vizes, lucskos, csatakos, csöpögő, pár árnyalattal sötétebb, sokféleképp lehet mondani. Lényeg, hogy esős időben a reptéri D porta buszmegállóhoz vezető járdának az utolsó 200 méterét szárazon megúszni lehetetlen. Rendkívüli esetben a busz az Üllőin is nagyobb orrhullámot vet, mint a Táncsics, de ez itt évek óta fennálló probléma. És a közútkezelő becsületére legyen mondva: sok mindennel próbálkoztak már, de a jelenség csak nem akar megszűnni. A szakaszon úgy 3-4 csatornafedél van, amelyekkel több gond is volt/van. Eleinte folyton megsüllyedtek, az aszfalt a környékükön kisebb helyenek beszakadt. Ekkor visszaemelték mind, és betonnal öntötték körbe. A süllyedés nem szűnt meg, így legutóbb az Amerikában is használatos viharcsatornákat alakítottak ki (amelyeknek lefolyója a padkával párhuzamos), a tényleges aknák (aknafedelek) pedig a járda túloldalára kerültek, a füves részre. De úgy látszik, ez sem működik, mert egyrészt az útpálya süllyedése nem állt meg, másrészt pedig a csatornák elnyelőképessége sem tűnik kielégítőnek. Ezért egy-egy komolyabb, vagy kevésbé komoly, de hosszan tartó esőzés után a sima kis személyautók is eléggé, de a nagyobb járművek embermagasságban csapják fel a mocskos vizet (1. kép (nyilván :D)). 

Látszik is, honnan állva fényképeztem: a képen nem látszó vasúti töltés mellett voltam kénytelen gyalogolni, a puha, süppedős földben, ahová már nem értek el ezek a mini tsunamik. De amint az ember átkelt a zebrán (amely előtt egyébként meg a járda van annyira megsüllyedve, hogy valóságos tó alakul ki, így várakozni megintcsak a vasúti töltés mellett állva lehet), nem szűnik meg a probléma. A buszmegállóban ugyanis az útpálya pedig ki van nyomvájúsodva (2. kép, a viakoloros borítást megszűntették valamiért pár éve), ez pedig pont az a buszsáv, ahol a taxisok hátulsó pár előre fuss-t szoktak játszani (erről majd egy külön posztban), így nem egyszer van az, hogy 40-50-es sebességgel hajtanak be a tócsába, ezzel ismét embermagasságban terítve be mindenkit, aki a buszmegállóban áll. És mint mondtam, ez már hosszú évek óta így van, de a legutóbbi eset után egyszerűen nem fogok erre sétálni esőben, hanem leszállok a vasútállomásnál, és inkább gyaloglok öt percet. Mert ennél jobban kevés helyen érzem magam megalázva, mint proli gyalogos.

Közlekedési kisokos: Gyalogos nyomógomb

Élete során biztosan, de talán a héten is valószínűleg mindenkinek volt dolga nyomógombos zebrával. Nem azért írok most róla, mert annyira borzalmasan atomfizikai szinteket súrolna tudományilag, csupán sokszor hallom a méltatlankodást, hogy miért nem vált gyorsabban.

Szóval miért nem vált zöldre a kis emberke abban a pikoszekundumban, amikor felengedem a gombot?

Mert minden jelzőlámpás csomópont egy ún. ciklust futtat, amely azt határozza meg, hogy milyen sorrendben, és kinek adjon szabad, kinek tilos jelzést. A budapesti csomópontok jellemzően 90 másodperces ciklusodővel működnek, ami azt jelenti, hogy 1,5 percenként ismétli magát a jelzés. Négy főbb fajta ciklusú csomópontot különböztetünk meg, ezek: fix (tök mindegy, mi van, mindig ugyanazt a programot futtatja), forgalombarát (fix programokat futtat, de például a reggeli és délutáni csúcsban mást, mint vasárnap délben), és forgalomfigyelő (ez a legokosabb, különböző szenzorokkal (hurokdetektor, erről majd egy későbbi írásban, kamera, optokapu, stb.) figyeli a forgalomnagyságot, és interaktívan alakítja a programját (pl hosszabb zöldet ad a zsúfoltabb iránynak). Végül pedig a miesetünk: az igényvezérelt csomópont. Nem csak a gyalogos átkelési szándéka lehet igény, hanem például egy alacsony forgalmú kanyarodósáv is, amely nem kap zöldet, hacsak nem áll benne autó.

Szóval mi történik, ha megnyomom a gombot?

Nem kapsz libacombot, viszont az igényed befut a csomópont irányítóközpontjába (a központ lehet helyi, vagy jellemzőbben a Szabó Ervin téri főközpont), ahol az irányítórendszer feljegyzi magának, hogy van gyalogos igény. Így amikor legközelebb a gyalogos fázishoz ér a ciklus, és a központ megvizsgálja, hogy volt-e jelzés, és azt látja, hogy volt, a gyalogos irány zöldet kap. De ha nem, átugorja, és megy tovább.

Aha... És az segít, ha többször nyomom meg a gombot?

.... :D Az viszont tényleg segít, ha az embernek van visszajelzése arról, hogy az igénye regisztrálásra került. Van például egy ergonómiai rémálom nyomógomb pont az egyetemnél (1. kép), amelynél majdhogynem semmiféle feedback nincs. A gomb nem is gomb, hanem valamiféle optikai érzékelő (nem lehet kontaktérzékelő, mivel műanyag). Megnyomás után a piros VÁRJON felirat elvileg kigyullad, gyakorlatilag viszont gyenge fényben is alig látni. Látszik is a szerkezeten, hogy a nagyközönségnél nem jön be: kulccsal, pengével, ki tudja mivel szét van vagdosva a megnyomandó rész, gondolom, valaki biztosra akart menni. Fölösleges volt így kialakítani a szerkezetet: a technológia biztos drágább, és még a felhasználói értékéből is vesztett. Egy sima nyomógomb (2. kép) sokkal olcsóbb, és praktikusabb.