Nézzük meg, háthajó

(Ez a cikk a Közhír blogon is megjelent, képgaléria elérhető itt)

Útitársammal másodszor mentem már ki az Újpest - Árpád utca megállóhoz (első alkalommal még nem járt a hajó, ezt azonban nem igyekeztek a megfelelő betűmérettel hangoztatni, így csak megnéztük a még készülőfélben lévő megállót). A dolog érdekessége, hogy most is potyára mentünk: nem néztük meg előtte a menetrendet, így pont az orrunk előtt ment el a hajó, és egy óra múlva jött volna a következő. Így átsétáltunk a Meder utcához (Marina lakópark, Duna pláza mögött), és ott vártuk a következőt. Tulajdonképpen hálásak is voltunk a sorsnak, hiszen két fajta hajó alkotja a BKV flottáját: a kicsi, zárt (ilyen például a Lágymányos, 4. kép), illetve a nagyobb, amelyen felső fedélzet is van (a hajók többsége ilyen, mint például a Kék Duna, a Szent Kristóf (1. kép), vagy a Hungária). Erről jut eszembe: hiányolom a hajókat bemutató listát a BKV részéről, hiszen, ha már ilyen büszkék az új szolgáltatásukra, ennyivel is közelebb hozhatnák az utazóközönséghez a témát, meg a hajózás eleve teljesen más világ, mint a cég eddigi profilja. Habár ez nem teljesen igaz: sokan vádolják azzal a BKV-t, BKK-t, hogy ez csak látszatintézkedés, amolyan kenyér és cirkuszi játék, amellyel lekötik a népet, hiszen a BKV-nak eddig is volt rendszeres hajójárata, ez (kevéssé köztudott bár, de) tény. Az újítás csak annyi, hogy előrángatták a régi bárkákat, béreltek is párat, és most már jó rájuk a BKV bérlet is.

De a koncepció még így is szokatlan: hajó menetrend szerint? Nemár... Eleve fura, hogy "várok a hajóra", mint ahogy az is, hogy megmutatom a bérletem, amikor felszállok rá. És nem csak az utazóközönségnek szokatlan ez az új helyzet. Úgy látom, szervezeti félről is van még mit megszokni. Például ha a dokkolás folyamatát vesszük: kétlem, hogy ne lehetett volna gördülékenyebben megoldani. A hajó hagyományos pontonokhoz áll oda, viszont semmiféle ütközéscsillapítás nincs a hajótest és a ponton közt, még a hagyományos, kötélen lógó gumiabroncs megoldás sincs alkalmazva. Ez azt eredményezte, hogy majd' minden kikötéskor úgy éreztük, mintha Godzilla pöckölte volna odébb a hajót, és minden továbbinduláskor érezni (és látni is) lehetett, ahogy a festék szépen karcolódik le az érintkező fémekről. Az A38 dokkjának például továbbinduláskor végig is húztuk a kerítését. Na meg aztán az is fura (laikusabbak számára), hogy a Dunán csak folyásiránnyal szemben lehet kikötni, így (mivel mi Dél felé mentünk) minden pontonhoz oda kellett "driftelni" a hajóval, ez is időveszteség. De nagyobb kérdésekben is elkapkodottnak tűnik ennek az egésznek a beindítása: a sajtó például már arról cikkez, hogy a Haller utcai megállót fölöslegesen építették, mivel veszélyesen alacsony ott a vízszint, és egyébként sem lehet átszállni semmire. De a Modorosblog azt is kifogásolta, hogy egyenlőtlen a megállók Pest és Buda közti elosztása.

Na, de nézzük konkrétan a hajókázást! Nevet és időpontot nem mondok, miattam ne rúgjanak ki senkit, de felső fedélzetes hajó jött értünk a korábban már említett Meder utcához. A kitáblázása tisztességes volt, szép, nagy betűkkel rajta volt, hogy Dél felé (Kopaszi gát), és ezt a komótos kikötési procedúra alatt volt is idő elolvasni. Csak két megállót jött a Rómaifürdőtől, de már szinte tömve volt. A felső fedélzeten egy hely sem volt, alul még voltak ülések. Ott viszont hangosan szólt a rádió, és egyébként is, ha már vízre száll az ember, érezni akarja a hajába tépő szelet. Szóval egy darabig a felső fedélzeten álldogáltunk, de ez egy idő után fárasztóvá tud válni, szóval lementünk, és leültünk az orrban. Itt vettem észre először, hogy a hajónak Ikarus buszablakai vannak. Mint még oly' sok gépezetnek abból az érából (lásd a Malév régi repülőgépvontatóit). Később az ablaktörlőben is ismerőst véltem felfedezni.

A következő megállónál, amikor elég sokan lejöttek fentről, felmentünk, hátha lett hely, de úgy tűnt, a leszállók helyét ejtőernyősök foglalták el. Úgyhogy a korlát mellé álltunk, és onnantól ott is maradtunk. Stratégiailag jó helynek bizonyult: figyelemmel lehetett kísérni minden kikötést és utascserét. A folyamat mindig így zajlott: a kapitány odaoldalazta a hajót a pontonhoz, az egyik matróz srác átlépett rá, átvetette az orrkötelet az egyik gombára (hajósok, nézzétek el a szakzsargon hiányát, erősen improvizálok), majd a kapitány ráfeszítette a hajó hátraengedésével. Ez után előbb a leszállók elhagyták a hajót, majd a biztonsági őr jelezte a várakozóknak, hányan szállhatnak fel. És ezzel el is értük a dolog legnagyobb bibijét: szinte alig volt olyan megálló, ahol ne maradtak volna a parton utasok, mondván, nem férnek fel. És ezért sántít ez az egész: bérlettel hajókázni jóléti dolog, olyasféle, mint az erősen kihalófélben lévő közkutak intézménye Budapesten. Nem kerül sokba az üzemeltetőnek, és nem is olyan nagy dolog, de mégis jól érzi magát tőle az ember. Viszont nem alkalmas praktikus célra: például dolgozni járni, ahogyan reklámozták még a beindítás előtt. Eleve negyed órás késéssel közlekedett a hajónk (legalábbis amikor értünk jött, utána már nem is néztem), de megbízhatatlanságára csak rátetéz, hogy az ember azt se tudja, fel fog-e rá férni. Ugyanezért kerülöm a vonatot is, mint ördög a tömjént: ha időre megyek, biztos, hogy késik.

A hajóról magáról is szót ejtve: a felső fedélzetes hajók a Magyar Hajó- és Darugyár (MHD Balatonfüred) termékei, eredetileg 150 LE-s Rába motor hajtja őket (bár gondolom, azóta már jópár átesett motorcserén). Itt meg is állnék egy pillanatra: érdekes volt hallani kikötéskor, hogy (hangra legalábbis) egy közönséges teherautómotor dolgozik a hajóban. Az alsó utastér elég tágas, bár nagyon megakadt a szemem azon, hogy a székek, asztalok, de még a kerékpártároló sem volt lecsavarozva. Ez pedig erősen veszélyes, és (ha nálunk talán nem is, de más országokban) szabályellenes. Ugyanis ha a hajó süllyed, és betör a víz a zárt térbe, a rögzítetlen tárgyak könnyen eltorlaszolhatják a kijáratokat, de ha nem is, szabad lebegésükkel erősen akadályozzák az utasokat a menekülésben. Márpedig balesetre mindig fel kell készülni! És csak remélni tudom, hogy a hajók karbantartására a megszokottnál több gondot fordít a BKV. Ha már szóba került: a hajón egy mentőcsónak volt (előírásnak megfelel, nincs ezzel semmi gond), viszont ránézésre a csónak maga nem volt tip-top állapotban. Mondjuk ezzel nem konkrétan a BKV-t, hanem általában a hajókat kritizálom: az esetek nagy többségében a baj a tájékozatlanság miatt lesz nagyobb (mit kell csinálni a mentőcsónakkal, beragadt a csörlő, stb.). A csónak mellett volt még legalább két tucat alumínium lebegőtest, ebbe két fő tud kapaszkodni.

A felső fedélzet tágas, nincs vele semmi baj, viszont az alsóval egy nagyon meredek lépcső köti össze, amely ráadásul a hajó oldalára merőleges, és az utasokat csak egy nyugtalanítóan alacsony korlát védi a vízbe eséstől. Nem időseknek való! Nem szoktam az idegen ipart támogatni a magyarral szemben, de ebben az egy esetben sajnálom, hogy a BKV flottáját nem Moszkvák teszik ki. Sokkal sikkesebbek, és azokat eleve ilyen célra tervezték. A többi hajó mind esetlen halászbárkának tűnik mellettük.

Na, de ejtsünk szót a személyzetről is! A bejáratnál egy biztonsági őr és egy kedves, idős ellenőrnéni teljesített szolgálatot, az alsó fedélzeten a bárban (igen, ilyen is volt, de nevezzünk inkább büfének) egy fiatal lány volt (kék-fehér csíkos egyberuhában, stílusosan), a kikötőfiúk pedig a már korábban említett tevékenységet végezték (kék shortban, fehér ingben). Hiába a nagy igyekezet az összeöltözésre, látszik, hogy egyenruhára például nem gondolt a BKK. Ez (egységességre kényes emberként) megint csak szúrta a szememet. A kapitányon volt egyedül hivatalosnak tűnő öltözet, bár szerintem azt is előző munkahelyéről hozta. Egyébként talán ő volt a leglazább kapitány, akit valaha láttam: kikötésnél úgy csapta napszemüvegben a kormánykereket, mint más DJ-k a lemezeket. Más kapitányoknak viszont még bele kell szokniuk a szerepbe: két hete sem üzemelnek a járatok, de már megvolt az első összetűzés. Úgy tűnik, az evezősök a folyó bringásai.

Szóval összefoglalóként: a BKV hajó remek szabadidős szórakozás, viszont munkaforgalomra még messze túl megbízhatatlan. Az egészet a hevenyészettség hangulata lengi körül, átgondoltabban, és kicsit a szomszédokhoz átlesve sokkal jobbat lehetett volna csinálni. Viszont hajókázni jó, és most még "ingyen" is van. Ha az ember nem áltatja magát azzal kapcsolatban, mire is jó ez az új szolgáltatás, biztosan nem éri csalódás.