Kevesebbet kéne szívni...

Ezt gondoltam, amikor még 2010 szeptember 6-án feljöttem a metróból a kálvin téri villamosmegállóba. Nem tudom, nektek hiányzik-e valami a képről, nekem hiányzott. Az áramszedő. Tisztességes budapesti áramszedő nélkül trolit el sem tud képzelni. Pedig a Škoda és a Ganz közös gyártású trolijai, a Solaris Trollinók képesek szedő nélküli hajtásra, csak eddig Budapesten sehol nem kellett ezt a funkciójukat kihasználni. Most viszont a 83-as kaja nélkül közlekedik a Fővám és a Kálvin tér között. Közlektech órán mondták is, hogy ki van adva a sofőröknek: ha embert is kell gázolniuk, 20 perc alatt érjenek át ezen a szakaszon, különben a játékos nevű troli bevágja a durcát, és egy tapottat sem mozdul (a villamos sínéről :D).

Ez egyébként a BKV egyetlen olyan busza, amelyen még soha nem utaztam. A trolibuszozás eleve kimarad az életemből, pedig a műfajt nagyon szeretem. Sokáig bele sem gondoltam, de elképeszt, hogy a régi Ganz motoros Ikarus trolibuszokat, mint a többit is persze (triviális, tudom, de) teljes mértékben elektromos áram hajtja. És ettől függetlenül akkora nyomatékot képesek kifejteni induláskor, hogy mindenki repked össze-vissza. Érdekes még az a tévhit, hogy azért van sok női trolisofőr, mert azt könnyebb vezetni. Kérdem én, miért is?? Pont, hogy nehezebb egy olyan kötött pályás járművet pályán tartani, amelyekre ott hatnak a kényszerek, ahol az ember nem látja. Na meg aztán nem lehet felelőtlenül megelőzni bármit (másik trolit végképp nem, még ha állítólag van is ilyesmiről videó a YouTube-on :D Update: itt a videó Gyuri jóvoltából http://auto.indavideo.hu/video/Ha_eloz_a_troli). Aztán ha szigetelt szakaszon áll meg a busz, akkor lehet aktiválni az utasokat. Jelentem, én már toltam trolit.
Szóval fura jószág ez a troli. Időről időre elgondolkodom a létjogosultságán, hogy miért csak ott alakult ki, ahol, stb. Mindenesetre ugyanúgy a szívemben vannak, mint a gázolajos társaik.

Napi log:
Reggel a reptéri úton volt szerencsém megtapasztalni, hogy nézhet ki a GTA a való életben. A lámpánál egy régi Chrystler állt meg motorháztető nélkül (!) (a motorházfedél-tartók nyitott állapotban voltak), és enyhén füstölgő motorral.

Meguntad az életed?

Akkor bringázz az egyetemre! - Az én szememben legalábbis valahogy így fest ennek a mozgalomnak a szlogenje. Félreértés ne essék, nagyon szeretem a kerékpározás egyszerűségét és szabadságát. Itt inkább a körülményekkel van a baj. Budapest egy 2 (szerintem van az 3 is) milliós város. Egy ekkora városban óhatatlanul is jelentős az autóforgalom. A magyar közlekedési morál szerintem a jobbak közt van, de nem mintaszerű. Ezért nem mernék például lelkem teljes nyugalmával nyeregbe szállni minden reggel, még akkor sem, ha közel laknék az egyetemhez (De mivel tömegközlekedéssel is majd' egy óra, ez kicsit már túlzás lenne).

Leendő közúti közlekmérnökként látom, hogy a magyar autós társadalom (és a KRESZ) nincs eléggé felkészülve az olyan mértékű kerékpáros közlekedés közúti közlekedésbe való integrálására, mint amekkora abból eredne, ha sokan vennék komolyan ezt a munkahelyre bringázást. Egyenesen felelőtlennek érzem az embereket kerékpárra kergetni, amíg ennyire hiányzik hozzá a morál, és az infrastruktúra (legalábbis Budapesten). Kerékpárutak vannak, kétségtelen, de nem egységesen,csak önkormányzati kezelésben szétszórva a városban. Itt egy rövid szakasz, ott egy előretolósáv, de közte marad a biztonsági senkiföldje. Arról nem is beszélve, hogy valamiért egy Montague-Capulet-féle ellentét van a tősgyökeres bringások és autósok közt. Lehet, nem lenne jó minden reggel három halálos fenyegetéssel a tarisznyámban megérkezni az előadásra.
Ezért is tetszik annyira, amikor a Vámház körúton látom a hazafelé tartó bringásokat, hátukon táska, kezükben egy zacskó kifli... Ők sikerrel integrálták az életükbe ezt a közlekedési formát, és az autósokkal is megtanultak bánni. Senki pártjára sem állok, én ugyanakkora részben vagyok gyalogos, bringás, és autós is. Csak azt mondom, hogy részemről felelőtlenség lenne az egyetemre bringázni (még akkor is, ha közel laknék), mert lőrinci bringásként nem tanultam meg a forgalomban lavírozni.
Amikor Hollandiában jártam a 18. születésnapomkor, beleszerettem a bringás közlekedésbe. Az ottani közúthálózatnak szerves része a bringás közlekedés. Külön sávok, néhol fizikailag külön utak, tisztességes csomópontok, stb. Az csak cseresznye volt a habon, hogy az ottani fiatalság a retróőrületet a bringákon élte ki: "Oma" és "Opa" bike-okkal nyomultak (nagyi- és papibringa), tehát króm sárhányó, dinamós lámpa, kabátvédő, lányokén kosár. De ezek nem (csak) a fészerből előszedettek, hanem eleve így készültek. Bringa, mint státusszimbólum... Gyönyörű! :D

A BME-s fiú esete a piros busszal

Amióta a BME-re járok, kísért egy bizonyos jármű. De a jó értelemben... Tehát nem áll az ágyam mellett, amikor alszom, mert nem küldtem tovább egy körlevelet, hanem időről időre felbukkan a J épület viszonylag kis sugarú környezetében. Az elmúlt három és fél félév alatt ezt a bizonyos járművet egész megszerettem, hiszen nemcsak, hogy egy Ikarus busz, de még picike is, a legpicibb (és egyetlen) 400-as midi: a 405-ös /megjegyzés: a BKV ezeket üzemelteti a legdrágábban = ezek a legmegbízhatatlanabbak :D/. Tetőtől talpig piros, és gyanítom, hogy az Autós tanszék tulajdona (ha a J tanszékeiből indulunk ki, a Vasutasok és a Repülőhajósok eleve kiesnek :D). Rendeltetését nem tudtam a mai napig egyértelműen eldönteni. Eleinte azt gondoltam, hogy tesztcélokat szolgál (bár semmiféle kiegészítő kerék, plusz fedélzeti elektronika nem látszik rajta). Aztán múlt hétfőn láttam, ahogy bekanyarodik a J épület elé (olyan mozgékonyan, mintha egy kis Smart lenne... Nem tudom, hogy a környezet, vagy a színe tette-e, de teljesen úgy festett, mint egy személyautó), felvett kb 20 embert, majd elment a naplementébe (igazából csak ki a látóteremből). Szóval ezek alapján utasszállító, mint az ősei. Ma viszont, ahogy beléptem a J-be, szemben láttam a nyitott csarnokajtón keresztül, hogy ott áll, az orra felnyitva, a bal indexe kifordítva, kábelek lógnak ki a szájából, emberek járkálnak körülötte. Ezek szerint pedig az autósok új, titkos fejlesztésű KIT busza. :D (a fotók is lesifotó jellegűek előfordulásainak természetéből adódóan). Ez a busz egyébként remekül példázza azt, ahogyan érzek a BME felől. 97%-ban olyan ..... dolgokat tanulok, amelyek nem érdekelnek, de időről időre megvillan valami (az elérhetetlen távolban), amivel majd szeretnék foglalkozni, ami eszembe juttatja, hogy ez az egyetem egy király hely is lehetne.

Emancipáció a metróban is?

A tollastól, és a legyőzni próbáló betegségtől elcsigázottan vártam a metrót ma délután a Kálvin téren. Be is húzott a szerelvény, eddig a pontig semmi különös nem volt. Viszont az indításjelzés bim-bamja után a rendszerekhez szokott konzervatív szívem majdnem megállt. A 2-es vonalról ismert női hang figyelmeztette a jónépet az ajtó záródására. Sokáig csak álltam, magamban tátott szájjal. MICSODAAAAAA??? Tizenöt éve élek Budapesten, tizenöt éve férfi a bemondó a kékmetrón. De nem pusztán ennyi. A kettes és hármas felvételeiből kihallatszott minden, ami a múlt rendszerre jellemző volt. Amikor megszólalt a bemondás, lehetett hallani, hogy hűtő zümmög minden lakásban, hogy gulyás rotyog a tűzhelyen. Lehetett hallani a Robi íróasztalt és az Anna széket a panelekben, a kalász érzését az arcunkon, amint hozzábújunk. A metró bemondásai hordozták a régi éra hangulatát. Távol álljon tőlem a hímsovinizmus, nem az a gondom, hogy nő mondja be, hanem az, hogy egyáltalán nem illik a metró (mai napig változatlan) imázsába. A hármas metró 81-717 szerelvényeinél szerintem a BKV-nak nincs is méltóságteljesebb járműve. Ahogy teljes vállszélességgel, ezüst M-mel az orrukon bevonulnak egy állomásra (ha éppen nem vészfékeznek közben), szép látvány. Egy ilyen robusztusan méltóságteljes jármű nekem ne beszéljen női hangon. Az Ev vonatok ábrázata már kevésbé parancsoló, de a króm kapaszkodók és lámpakeretek ott is egy jóléti rendszer minden úriasságát hordozzák.

Igaz, a kettes vonalon is random közlekednek férfi és női metrók. Igen, a nőiek a "Barbi metrók " (bár az akkor sem rózsaszín, hanem barack, és narancs!), azok a felújítás következtében mutáltak vissza. És persze, miért ne lehetne egy metrónak egyénisége? (Amúgy sem értem, ha egyszer a programszőnyegből olvasott utasítások adottak, hogy dönt különbözőképpen minden szerelvény? Valamelyik rögzítőfékkel érkezik az állomásra, valamelyik szépen komótosan becsordogál, stb.). Ide, a régi szakadt állomások mellé viszont akkor sem illik az újmetró módi. (Ráadásul a Kökin a szöveget jól lerövidítették, most már nem kell figyelmeztetnünk utastársainkat a leszállásra, és a cigizős rész is kimaradt). A hármason viszont ha egy vonat megkapta, attól tartok, előbb-utóbb mindegyik meg fogja. Akkor pedig viszlát Zsigulik, viszlát fekete-fehér csíkos lámpaoszlopok, Isten hozott modern lelketlenség! Végülis mondhatjuk, hogy ezzel felújították a hármas metrót. Amikor meg az állomásokat is egyneműsítik, akkor veszti el minden varázsát a vonal.

Napi log:
Az 1-es reptér lépcsőjén három mentős térdelt egy fekvő férfi mellett, akinek a mellkasán defibrillátor tapaszok voltak. A körülálló emberek higgadtan nézték.