Amikor már a kirívó is közhelyes

Ehhez a témához nincs igazán képem, szóval kirakok egy villamososat még nyárról, ha már annak apropóján írok :D Ma, amikor mentem haza, az ellenkező irányba közlekedő villamos hátulja tele volt kifestett arcú, hülyeruhás pizzaevő és zajongó fiatalokkal. Nem igazán tudtam mire vélni, gondoltam, valamiféle tüntetésre mennek. Aztán a Boráros téren még egy ilyen villamos volt a másik vágánypáron, de akkor már rájöttem, kik is ezek, ugyanis az egyik azt skandálta, hogy CSAK AZ ÁF. Szóval (mint sok helyen) náluk most van a karibanzáj, és olyankor feltétlen ezt kell csinálni, mert mindenki más is ezt csinálja. Polgárt pukkasztani, rendetlenkedni, rivalkodni. Nekik ettől biztos jobb, engem meg nem érdekel. És szerintem ezzel nem csak én vagyok így: a városi figyelemküszöbe már annyira magas, hogy csak egy monocikliző elefánt törné át, aki egyébként átszállójegyet lyukaszt a libegőnél. Amikor már a kirívó is közhelyes, már mindent kitaláltunk, mindenen túl vagyunk. Sőt, lassan az is közhelyes lesz, hogy ezt közhelyesnek nevezem. Ablaktörő-kalapács ablakát törő kalapács ablakát törő...

Nyuszi, hopp!

Az elmúlt időszakban sok kis bejegyzés körvonalazódott meg a fejemnek belső felén, viszont egyiket sem ítéltem meg elég tartalmasnak ahhoz, hogy önálló postként kikerülhessenek, de egy mai felfedezésem átvitte azt a küszöbértéket, amelytől tök mindegy, milyen rövid, írni fogok róla. :D És akkor már mellé csapok egy másádoikat is. Előbb a régebbi: szerda reggel, miközben épp a (már megint) hosszúra nyúló laborismertetést hallgattuk, Kernya Gyuri, rendszeres olvasónk (hú, de nagyblogosan hangzik :D), és elektro mérőpartnerem felhívta a figyelmem az ablakon keresztül elénk táruló érdekes látványra: aszfaltozzák a már hosszú évek óta lezárt rakpartszakaszt a Műegyetem rakparton (a K épület előtt). A metróval még biztos nem végeztek, sőt, az állomással sem, szóval kicsit szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban, hogy újra megindulna a forgalom azon a részen, inkább csak építkezési felvonulási terület lesz (vagy nem).

A másik felfedezést ma tettem, miközben egy 412-es fülkeajtaját támasztottam (igen, néha engedek a közlekedésfan énemnek, és leállok bratyizni a sofőr haverommal). A gombokat nézegetve megláttam egy olyat, amelyiknél nem hittem a szememnek. Kétállású billenőkapcsoló, a jelzésképe pedig egy ugró nyuszi. :D Később a sofőr elmondta (és demonstrálta is), hogy a gomb nem tesz mást, mint megmondja az automataváltónak, hogy később váltson, jobban húzza ki a sebességeket, így lehet pl tartós hegymenetben menni anélkül, hogy a 2-est, vagy 1-est kéne váltani a gombsoron. Szóval ez a sportgomb, a busznitró, ettől ugrik a busz, mint a nyuszi... :D Ettől még mindig kész vagyok. Ikarus foreva.

Élet Parkvárosban

Amióta kiskutyánk van, nagyon sok minden megváltozott. Előtte főleg egy pár kerékkel alattam fedeztem fel a kerületet, ha éppen úgy tartotta kedvem, vagy, ha éppen fagyiskocsit vadásztam (ami, meg kell jegyezni, elég élvezetes extrémsport :D). Viszont miután családunk része lett a Zira hívókóddal rendelkező állat, minden hétvégén reggel anyuval együtt visszük el sétálni. Az ilyen séták közben fedeztünk fel rengeteg dolgot: azt, hogy a nyugdíjasotthon építése a logisztikai park mögött régesrég félbemaradt, és ott áll elhagyatva az egész komplexum, azt is, hogy az otthon mellett van egy sekély bányató, azt, hogy a volt laktanya mögött két jó nagy mező is van, és még sok érdekes dolgot. De talán a legáltalánosabb tapasztalat, amelyet levontam ezekből, hogy az ember sosem hiheti azt, hogy eléggé ismeri a környezetét. 12 éve élek a Ganztelepen (amelyet egyszer át fogok neveztetni Meggyligetté, ha addig élek is), de az utóbbi egy évben jobban kinyílt előttem, mint valaha. Most már tudom, hová kell kitekernem, ha egyedül akarok lenni. :) Most legutóbb szombaton a Ganzkertvárosba vittük át a kutyát, ahol meglátogattuk a Kandó suli előtti szánkódombot is. Az a környék is újdonság volt számomra, legutoljára kb 13 évesen járhattam arra. A játszótér, és a park eszközeit szép újakra cserélték, és még olyasmit is installáltak, amire példát még külföldön sem láttam (ettől persze biztos vagyok benne, hogy van): szabadtéri konditerem. Aztán a napi extrém sem maradhatott el: az egyik kertbe bepillantva egy óriás monster truck-ot láttunk a ház mellé állítva, kb teljes magasságban. :D Meg egy falból kiálló Mercedes kisbusz-orr is volt a szomszéd ház falán, úgy látszik, ez egy ilyen környék. Ami érdekes még, az a közkutak kérdése. Az egész rendszer (szerintem) a régi jóléti rendszer csökevénye. Amikor Lőrincre költöztünk, a Semmelweis utcában két közkút is volt, mára mindkettőt eltűntették. A jeges utcában is volt egy, ha jól emlékszem, már az sincs ott. Viszont a Duna utca felé kóborolva van utca, amelyiknek majd' minden második sarkán van. Az üllői mentén van a kedvencem, amelyik félig el van temetve, és kb. csak a feje látszik ki szegénynek. Az a csodálatos még ezekben a kutakban, hogy télen is üzemelnek. Egyik téli sétánk almalmával mindegyiket végigpróbáltam, és mindegyik hörgött. A vizet már nem engedtem ki belőlük, nehogy ezért menjenek tönkre. Most szombaton mindenesetre jól jött a kutya lehűtésénél.

Letört a tükör

Aljas rágalom! Igenis rágalom az, hogy csak azóta történnek velem érdekes dolgok, hogy elindult a blog! Én minden nap látok felborult autókat az egyetemi villamosmegállónál. Nem, ez nem áprilisi tréfa... Tulajdonképpen a mai napom talán mégis rendkívüli volt, de csak azért, mert reggel a Kökin nem jött szembe az a lángokban álló lila láma, akin pöttyös nyakkendő szokott lenni, és tangólépésben közlekedik oldalra. Viszont láttam egy érdekes kijelzőhibát: *bus-nerd section* Egy VanHool (első) Vultron kijelzőjére volt kiírva, hogy Kőbánya Kispest, de függőlegesen kb ötszörösére nyújtva, tehát csak a betűk teteje látszott, és kb addig, hogy Kőbánya :D Itthon pedig a kerítésen átvéve kicsit kölcsönkaptuk (nagyon mennek az alliterációk ma) a legújabb szerzeményt, a kölyökpulit, és Zirával nagyon aranyosan elbunyózgattak... Jó minőségű kép limitált minőségben áll csak rendelkezésre, aki próbált már fényképezni hiperaktív kutyát, az átérzi.