Jellegtelen plázák

Na lássuk, mit lehet kihozni ebből a kb. 2 mondatos témából. Az alap felütés az, hogy a plázákból mi marad meg az embereknek. A belsejük! Főleg a boltválaszték és az elrendezés, de esetleg még a burkolatok színe, anyagválasztás is. Például, hogy a Westendben sötétebb színű a padló, míg az Allé mennyezetén a fehér dominál, a Köki plafonján cikkcakkos fények futnak, a Mammut meg úgy összességében bézs. De egy valami van, amire még a szemfülesek sem fordítanak nagy gondot: mégpedig az, hogy hogyan is néznek ki ezek a plázák kívülről.

Ezt a témát még az előző eonban annak hatására találtam ki, hogy belegondoltam, fogalmam sincs, hogy néz ki a Westend kívülről. A tudatomban annyira össze van olvadva a Nyugati pályaudvarral, ami pedig magára vonzza a figyelmet, hogy az egyetlen stílusjegy, amelyet fel tudtam idézni, a Váci útra néző, küllős vonatkereket utánzó ablak volt. És ez ma sem nagyon van másképp.

A leginkább talán akkor figyeljük meg  a plázákat kívülről, amikor karácsonyra fel vannak díszítve. A legtöbb pláza ízlésesre csinálja legalább a külső dekót, de a Köki terminál a szerencsétlenség egészen új dimenzióit feszegeti évről évre a karácsonyi szmájlijaival és a homlokzatra felhevenyészett egy db. égősorral.

De szerintem van még valami, ami miatt ilyen nehéz elkülöníteni egymástól a plázáka külsőépítészeti szempontból. És itt alakul kicsit ördögi körré: a tervező tisztában van vele, hogy a plázának a beljese számít, a nagy boltterek, az elrendezés, ezért az épület mérete és alakja eleve funkcionálisan alárendelt a belsőnek, tehát adott egy otromba, szabálytalan alakú épület, amelyre az emberek úgysem figyelnek. Akkor meg mit törje magát? Megcsinálja a külső borítást vöröstéglásra, vagy szürkére, esetleg a kettő kombinációjára, és el van intézve. És a legtöbb pláza valóban ilyen kívülről. De persze vannak akkukktojások is, mint pl a CET / Bálna, amely kifejezetten szép belülről (és kívülről sem annyira ronda).

A cikk írása közben gyorsan végignéztem Street view-n a nagyobb budapesti plázákat, és tán még az Arénáról a legnehezebb nem tudni, hogy néz ki, mivel a semmi közepén van és hatalmas.

CET-ből Bálna

Korábban (hú, de rég volt) már foglalkoztam vele, miért is nem nyit meg az elkészült CET. Azóta eltelt két év, és a fővárosi önkormányzat végre kibogozta a ki tudja, ki mindenkivel a PPP szálakat, és végre sikerült valami hasznot is húzni az üresen álló épületből. Megtöltötték kutya futtában az alsó szintet (jóformán tényleg csak azt), és megnyitották, hadd szórakozzon a pesti nép. (A képekre kattintva galéria nyílik!)

Furcsa, hogy letettek a CET névről, amely több jelentéssel is bírt, és nemes egyszerűséggel átkeresztelték bálnának. Lehet, hogy a "Ha nem tudod legyőzni őket, csatlakozz hozzájuk" elvet követve a közhasználatú név mellett döntöttek. Az épület környékét szépen megcsinálták, a Duna felőli oldalon hangulatos sétány és kerékpárút van.

A plázába lépve az igényes padlózat az első dolog, ami szembetűnik. Valódi pácolt burkolatot kaptak a folyosók, a gesztenye barnája pedig a sötétkék álmennyezeti szegéllyel, meg a sok üvegfelülettel végtelenül elegáns hangulatot kölcsönöz az egész helynek. A szinteket elválasztó nyersbeton födémek sem rondítanak bele a képbe.  Nem tudom, miért, de erősen skandináv hangulatúvá teszi mindez a plázát. Az is fontos, hogy a rengeteg üvegfelöletnek köszönhetően nagyon világosak a terek.

Az épületet a Szabadság híd felől megközelítve a bálna farkánál lehet belépni. Kétoldalt a magasföldszintre, középen az alsó szintre (földszint? alagsor?) lehet jutni. Ez utóbbi az egyetlen szint, ahol boltok vannak, ezek is főleg kézműves jellegű boltok (mind ételben, mind termékekben). A pláza maga rövid, de nagyon hangulatos. Már csak meg kéne tölteni tartalommal, ugyanis ottjártunkkor szinte mindegyik helyiség üresen kongott. De nem csak arra gondolok, hogy nem volt bérlőnek kiadva, még a szerkezetkész állapotot sem sikerült továbbfejleszteni. Sok volt a lezárt rész is, például fölöslegesen másztunk föl a kilátóteraszig (igen, másztunk, mivel a három liftből csak a középső működött, az is csigalassúsággal), mivel sehol nem volt kiírva, hogy az zárva van. Előttünk, és utánunk is jöttek a kíváncsiskodók, mindenki csalódottan távozott. A fa Budapest-makett is ki van állítva a pláza déli végében, szintén egy bezárt teremben. A vámraktárak tetejére a legjobb kilátás a két és feledik emeletről nyílik, ahol teljes hosszában látni mindkét régi épületet, és azt is, ahogy rájuk fekszik az üvegbálna.

Az alsó szint kézműves boltjai és a gyermekmegőrző kivételével még a második emeleti kortárs galéria jelent megnéznivalót, amely azonban rendes, fizetős kiállítás. Saktómunkatársként természetesen a vaj-forró kés módszerrel léptünk be, de ekkor tudatosult csak bennünk, hogy "kortárs" alatt "modernművészet" értendő. A művészet egyébként olyan dolog, amely erősen szubjektív, minden alkotó és befogadó számára mást-mást jelent, azonban most bele fog gyöngyözni a homlokom, hogy ne sértsek meg senkit. Mondjuk inkább úgy, hogy egyszerűen képtelen vagyok felfogni a legtöbb modern alkotás esetében, hogy mégis mi vitte rá az alkotót annak létrehozására. Például amikor egy lánctalpas kanalas munkagép "havat tol" egy videofelvételen, alatta pedig ugyanaz a munkagép (játék) a hótolás pillanatában található megfagyva... Vagy amikor a vásznon csak színek vannak valami egészen kifejezéstelen elrendezésben (ennél nagyobb "modernművészet" klísé nincs is), az... nem tudom. Mondom inkább a jót: rögtön a belépéskor odamentem egy teljes falat betöltő alkotáshoz, és kijelentettem, hogy az a kedvencem, nem érdekel a többi. Nem gondoltam volna, hogy ez be is jön. 

Az alkotás sok kis vászonból áll, a címe "Kint és bent". A vásznak kb. fele egy belvárosi bérház gangjának részleteit ábrázolja fekete-fehérben, másik fele pedig valami olyasmit, ami úgy néz ki, mint egy mozaikkal kirakott szökőkút alja, amint a víz mintája eltorzítja a csempéket. És mindez állítva-fektetve, össze-vissza rendezve. A kis festmények (a gangosak) önmagukban is teljesértékűek lennének, de az összhatás mégjobb. Aztán van egy olyan is, hogy egy lavor le van téve a földre, és projektor vetít bele valamit a mennyezetről. Nem lövöm le a poént, valami maradjon a látogatásra is. Illetve meg kell említeni még a tibeti miniszerzetest. Nyilvánvalóan nem tapiztam meg, de feltételezem, viaszból volt, és olyan élethűre sikeredett, mintha egy valódi kis ember ülne törökülésben, és nézne beletörődve a világba sárga tekintetével. Az alkotás többi része.... elhanyagolható volt, de ez a kis emberke nagyon ott volt a szeren.

Mérnökileg érdekes volt még egy interaktív darab (az egyetlen), amelynél ha a hozzátartozó gombot megnyomtam, egy lécbe vert három szögbe áram került, amely áthúzott a mellette csordogáló vízsugárba. Mindezt pedig egy videokamera játszotta át az alkotás fölött lévő tévére. Érdekes, hogy egész sok mozgóképes alkotás volt, ezek nagy része azonban... dehát nem mondok semmi rosszat. :D

Kifele menet még megnéztem a mélygarázst is (amely annyira nem is mély, a pláza déli végében van az alsó emelettel egy szintben), és még az is szép. Igaz, egy mélygarázsba túl sok fantáziát nem lehet vinni, de kicsi, takaros, átlátható, és világos.

Szóval jó, hogy végre megnyílt, rossz, hogy kb. üres, és a művészeti részen bőven van még mit fejleszteni (ha tényleg kulturális központnak szánják), de az irányvonal jó.

Ide kattintva galéria nyílik!

Kabátszauna

Hülye kis téma, de az ilyen hülye kis témák teszik össze egy napunk általános érzésének nagy részét, szóval foglalkozzunk vele. A központi kérdés a következő: mennyire érdemes felfűteni a közterületeket télen?

Ha vesszük az olyan intézményeket/helyeket, ahol például van ruhatár (könyvtár, Opera, ...), vagy, ahol van lehetőség a kabát felakasztására / letételére (vonat, kávézó, ...), akkor ott elég egyértelmű a válasz: nyugodtan fel lehet fűteni szobahőmérsékletre, 20 fok körülre, hiszen a többség úgyis leveszi a kabátot, mivel hosszabb ideig tartózkodik egyhelyben, aki meg nem, az tudatosan dönt a szaunázás mellett. Aztán vannak az olyan helyek, mint például a metró MSzéll Kálmán téri feslzíni épülete, vagy egy aluljáró: azokon a helyeken mindenki csak átmegy, kevés időt töltenek ott, így azok a kinti hőmérséklettel azonosnak tekintendők. Igaz, a metróaluljárókra már felszivárog a metróállomások fűtéséből, mint az a hajléktalanok előtt is ismeretes.

Az izgalmas kérdés itt a harmadik fajta közterületekre vonatkozik: a plázákra, boltokra, szupermarketekre. E helyeken igen nehéz megmondani, ki mennyi időre jön: van, aki csak beugrik az újságoshoz a Budapest Sun legfrissebb számáért, van, aki viszont órákat tölt el az ideális karácsonyi ajándék keresésével, vagy visszaváltásával. Hogy lehet ilyen sztochasztikus tömegre tervezni? Az is nehezíti a dolgot, hogy ruhatárat ekkora forgalom mellett lehetetlen működtetni, viszont az emberek mozgásban vannak, tehát a fogas sem megoldás. Újabb kihívás az épületgépészet gyönyörűen komplex tudománya számára.

A jelen megoldás szerint mindenki kabátban marad, viszont az épületet is felfűtik (gondolva az ott dolgozókra és a food court-nál étkezőkre). Jobb megoldás, mintha 15 fok lenne, de azért így is kicsit fura, amikor az ember már egy órája aszalódik a kabátjában, de nem tudja azt hová tenni.

Auchan, a kiöregedett kutya

Furcsa, de mindigis különös kötődésem volt a hipermarketekhez. Pedig erre látszólag semmi nem ad okot... Már a nevében is benne van... Hiper! Hatalmas, lelketlen multigépezet, amely a dolgozóit akár pár forint megtakarításért is megsanyargatja, ha kell - gondolja az utca embere. Sokaknak mondtam már, hogy árufeltöltő is szívesen lennék ilyen helyen, az tartott csak vissza (a BME okozta időhiányon kívül, persze), hogy csak rosszat hallottam az ilyen munkákról.
Kötődésemet talán az magyarázza, hogy egyike vagyunk azoknak a családoknak, ahol a bevásárlás nagy családi esemény (volt régen, legalábbis). Talán ezért vontam be tudat alatt a család ilyenkor jelenlévő összes tagja közé magát a program helyszínét, a bevásárlóközpontot is.
A körítés végére érve: régen a soroksári Auchanba jártunk, akkor még nem létezett a most már sokkal közelebbi Market Central Ferihegy bevásárlóudvar, és annak Tesco-ja. A soroksári áruházat 2000-ben nyitotta a francia multicég, az ország másodikjaként. Nem pontosan emlékszem, de gondolom, a kezdetektől oda járhattunk, mint csábító új alternatívája a helyi kisközértnek. Lényeg, hogy a boltot csilivili pompájában "vettük át", és nagyjából párhetente, de havonta biztosan látogatást is tettünk benne. Pizzáztunk, fagyiztunk, nézegettem a játékosztályt, karácsonykor az égősorokat, gömböket, szóval hangulata volt, na! Aztán megnyílt 10 perc kocsiútra a vecsési Tesco, és mint a kiöregedett, megunt kutyát, kidobtuk egy dobozban mindennapi rutinunk autójából szegény Auchant az élet autópályája mellé.
Az elején persze sajnáltam, eleve minden változásnak ellensége vagyok. De hamar megszoktam az új kiskedvencet, a brit hipermarketet.
Olyannyira csak oda jártunk, hogy évek teltek el anélkül, hogy betettem volna a lábam a piros-zöld madár alá. Míg végül a hét elején megint meglátogattam. A bolt arculata mit sem változott, az Auchan foggal-körömmel ragaszkodik régi színeihez, szlogenjéhez, betűtípusához. A bejáratnál a vásárló elől elmenekülő beengedőkapuk helyett már csak antitolvaj kapuk voltak, viszont felettük még mindig ott lógott a belépők képét sugárzó monitor: figyelünk! Bent lehangoló látvány fogadott. Az áruház pompájából jóformán semmi nem maradt. Az épületet mind mérnöki, mind a régi jóbarát szemével szemlélve maga alá gyűrte az idő vas foga. A folyosó közepére kitett mobil hűtőpultok oldala leverve, meghúzva, bennük a félig ürességben tengő-lengő leértékelt árukat elválasztó kopott plexilakpok a különböző kategóriák közt hevenyészve. A húspult kidőlt-bedőlt üvegét a bevásárlókocsiktól védő króm kerékvetőcsövek lefittyedve, a pult alatt a szivattyúból csöpögő víz helyén rozsdafolt az elkoszolódott fugájú csempén. Emellett azért végeztek átépítést is, bár az új vevőszolgálati pult és a "pénzügyi sarok" élesen világító halogény fényei csak erősítették a környezetükkel vetett kontrasztot.
De ami igazán elszomorított, az a kasszáknál fogadó látvány volt.
Az Auchan az országban egyedüliként alkalmazott egy nagyon elmés megoldást a kasszáinál. Az eladó nem egy fém csúszdára pakolta rá a termékeket, hogy aztán onnan bárgyún a vevő felé csússzanak le, hanem a csúszda helyén két rövid futószalag volt. A szalag pénztáros felőli végén szögre húzva egy-egy tömbnyi zacskó sorakozott, mindefölött pedig üveg pult volt. A pénztáros a kisebb termékeket a zacskótömb legkülső, kihúzott elemébe pakolta be sorra, amikor pedig végzett, leszakította a teli zacskót a szögről, és a kis futószalagon a vevő felé továbbította, akinek onnantól már csak be kellett emelni a bevásárlókocsiba. A nehezebb cikkeket pedig a mini futószalagok feletti üveg pulton csúsztatta jövőbeli gazdája felé. Ez persze még abban a korszakban volt, amikor nem sajnálták a nejlonszatyrot a jónéptől, no meg a környezettől sem. Ez az egész vélhetőleg a zacskóadó bevezetésekor szűnt meg, és a brilliáns kasszák kiadó részeire felkerültek az uniform fémcsúszdák. Alájuk bekukkantva persze még ott szomorkodik mindenhol a két rövidke futószalag.
Ami pedig végképp elmélyítette bennem az érzést, hogy az Auchan pénzügyileg már kétségbe esett, az a folyosón talált "kalandpark" volt. Két nagy fa konstrukciót helyeztek ki az egyik üzletsori folyosóra, amelyeken bukósisakos kisgyerekek mászkálhattak, az egyik faszerkezettől pedig kötélpálya vezetett egy ütközőbakig. Igen, mindez a folyosó közepén. Ha egy bevásárlóközpont ilyen vállalkozásoknak adja bérbe a közlekedőfolyosóit... ott nem megy úgy a bolt, ahogy kéne.

Partra vetett pláza

A BME-sek a túlparton sötéten ténykedő rivális fél előtt valami furcsára lettek figyelmesek még 2009-ben. Elkezdett kiemelkedni a földből valamiféle vashalom. A régi vámraktárak közt egyre púposodott, és púposodott, hegesztőmunkások szorgosan szikráztattak rajta. Találgattuk, mi lehet, de senki nem tudta. Aztán utánanéztem, és kiderült, hogy a CET nevű pláza épül, amely egyrészt azért kapta a nevét, mert egy üveg-acél bálna vetődött ki a Dunából a vámraktárak közé, másrészt pedig, mert Central European Time, hiszen egy közép-európai országban van.

Egy idő után, amikor már minden üvegtábla a helyén volt, és eltűntek az állványok, feltűnt, hogy a pláza csak nem akar megnyílni. Az újság is néha cikkezett róla, hogy valami zűr van a bevásárlóközpont, és a főváros közt. Nem igazán ástam bele magam, elkönyveltem egy újabb (igencsak látványos) panamának, de mivel most itt is írok róla, már kénytelen vagyok tényszerűen nyilatkozni. Nézzük tehát az Index ezzel foglalkozó cikkeit.

Az első cikkben megtudjuk, hogy a pláza egy bonyolult, átláthatatlan PPP konstrukció keretében épül(t), amely egyre inkább kezd úgy tűnni, hogy előnytelen a főváros számára. Hogy milyen szempontból, azt még nem tudjuk meg. Felmerülhet a kérdés: kinek a kije volt érdekelt akkor abban, hogy ez a szerződés megköttessen?

A második cikk már már elárulja, hogy a főváros a CET-re mutogat a késedelmes építés miatti kárért, az pedig vissza a fővárosra, mert az nem kötötte meg a közműszerződéseket. A holland tervezők azt is kifogásolták, hogy a komplexum nem az előrebocsátott minőségben készült el, attól függetlenül, hogy az építkezésen dolgozó 30 statikus szerint kivételesen jól sikerült.

A harmadik cikk szerint az üggyel már a fővárosi gazdasági bizottság foglalkozott, a negyedik cikkben pedig már pereli a fővárost a kivitelező, mondván, hogy annak nem volt joga lehívni a generálkivitelező számlájáról az egymilliárd forintos bankgaranciát. Közműszerződések továbbra sincsenek, viszont az építtető felvett jelzálogot az épületre, annak ellenére, hogy az eredeti szerződésben ennek tilalma kikötés volt a főváros részéről (menet közben módosítottak). Ja és a kivitelező a Fejlesztési Minisztériumhoz fordult a projekt felülvizsgálatáért. Kezd egy kicsit bonyolódni az én racionalitáshoz szokott mérnöki fejemnek. :D
Az ötödik cikkben a Porto Invest (a kivitelező) már elzárkózik a tárgyalások elől, és a fővárost vádolja az építkezés megakadásáért, a főváros viszont arra hivatkozva nem kötötte meg azokat a fránya közműszerződéseket, hogy a Porto nem készítette el az ideiglenes közműcsatlakozásokat. Ezaz, épületgépészet, ebbe tudok kapaszkodni.
A hatodik cikket már végig sem olvastam, túl gazdasági, a lényege, hogy Bagdy Gábor főpolgármester-helyettesnek nem állt jogkörében lehívni egyedül a bankgaranciát, viszont ezt a közgyűlés utólag jóváhagyja. Legalább ők tartsanak össze. A hetedik beszámolóban a Porto már tüntetni készül, ugyanis a késedelem, és a főváros nemfizetése miatt ők sem tudják kifizetni alvállalkozóikat, és mivel ez a jelentős volumenű projekt sok cégnek a közel egy éves bevételét jelenti, több alvállalkozó csődközelbe került. Bagdy-t olyan vádak is érték, hogy ki akarja véreztetni a projektet, majd átjátszani azt saját érdekeltjeinek. Ó, szürkegazdaság.. Gotta love it! Továbbá a Porto már megindította a pert a főváros ellen. A fővárosnak cikivé vált elfogadni a projektet, hiszen - mivel azon semmit nemdolgoztak 2010 december óta - azzal beismerné, hogy az épület valóban elkészült, és így azt is, hogy jogtalanul hívta le a bankgaranciát (mármint azon felül jogtalanul, hogy olyasvalaki hívta le, aki nem volt arra jogosult). Pikantériája a dolognak, hogy az épület az egyre elmérgesedő mutogatások kereszttüzében Építőipari Mesterdíjat kapott. Elképzelem, ahogy az öltönyös nyakkendős áll, és üvöltözik a keménykalapos biztonsági mellényessel, a háttérben pedig a szemüveges kárómintásmellényes szorongatja a díjat, és próbálja odaadni.
Ezáltal az üzlethelyiségek bérbeadása is csúszik, hiszen értékbecslésre sem volt idő, hogy alátámasszák a minimális bérleti díjakat, attól függetlenül, hogy az épület ekkor már fél éve kulcsrakészen áll. A főváros pedig Márton Imre (kivitelezők főnöke) vádaskodására visszavágva a cég offshore vonatkozásait kezdi firtatni.
A nyolcadik írás egész rövidke, arról számol be, hogy az alvállalkozók a fővárosi közgyűlés ülésén demonstráltak, követelték vissza azt a bizonyos bankgaranciát. A főváros, és a bankgaranciák.... valahogy mindig baj van belőle (Alstom metrók, ugye?). Következőnek megtudjuk, hogy az átadás-átvétel júliusban kezdetét vette, és ha nem merül fel komolyabb probléma, novemberre meg is nyílhat a komplexum. Most először találkozunk a jelenben is reális időponttal.
Július hetedikén az Állam lelkiismerete, az Ászok Ásza (Állami Számvevőszék) is beszállt a buliba, és feljelentést tett ismeretlen tettesek ellen, különösen nagy vagyoni hátrány okozása, hűtlen kezelés, és egyéb ilyenkor gyakran ismételgetett vádpontokkal. Az ekkoriban megjelenő fehér könyv szerint a CET Budapest egyik legsúlyosabb problémája, bár ha engem kérdeznek, amíg a 4-es metró épül, erre a címre SEMMI MÁS nem pályázhat (erről majd egy másik posztban).
A már ki tudja, hányadik cikkben a Porto Invest definíciójában utasítja vissza az ellene felvonultatott vádakat, és elég meggyőző érveket sorakoztat fel maga mellett: például azt, hogy a főváros egy fillér közpénz elköltése nélkül vált volna egy többmilliárdos beruházás tulajdonosává. Ha ez valóban így van, elég nagy hülyeség volt elkezdeni, és elmérgesíteni egy ilyen vitát. A kultúrpláza közben készen szomorkodik, a képeket érdemes megnézni.
Következőnek beszámolnak róla, hogy a műszaki átvétel nem valósulhatott meg bizonyos dokumentumok hiánya miatt. Eléggé úgy tűnik, hogy a főváros próbálja minél rosszabb színben feltűntetni a Porto-t, aki mellesleg visszautasítja a már korábban említett offshore vádakat.

Aztán új fejlemény történik: a Porto is bepereli a fővárost, nagyjából azokkala vádakkal, amellyel őt perbe fogta a főváros, és az Ász. Ezaz, most már mindenki beperelt mindenkit (igaz, az Ász a BRFK-nál, a Porto pedig a NNyI-nél), ez biztosan segít az ügy elsimitásában. A Porto továbbá egy szokatlanul durva hangvételű nyilatkozatban kéri számon Tarlóson Bagdy cselekedeteit.

A nyár utolsó napján a Porto-nak elege lett, és felmondta a közszolgálati szerződést a főváros súlyos szerződésszegéseire hivatkozva. Ezután már elvi megállapodásról olvashatunk a Porto és a főváros közt (wow, ezek szerint még szóbaállnak egymással), mely többek közt tartalmazná a "gondolt át jobban" elvű érvénytelenítését a Porto korábbi szerződésfelmondásának. Ez az ügy egyáltalán nem kusza, még teljesen a történések ura vagyok.
És amilyen viszonylag bíztató volt ez a legutóbbi állás, a legfrissebb beszámolóból pedig kiderül, hogy a főváros kb. fizikailag akarta elfoglalni az épületet, de ezt a beruházó biztonsági emberei nem engedték. Rövid farkasszemezés, és szócsata után a főváros végül távozott. Ebből az egész történetből két dolgot szűrtem le.

1: Igaz, hogy közlekedésmérnökként (ha az országban maradok) nagy valószínűséggel az állami szférában kötök ki, hiszen a közlekedés szervezése, tervezése állami kötelesség (és érdek), ettől függetlenül beruházóként ötvenháromszor is meggondolnám, hogy lepaktálok-e Budapesttel. Ugyanígy elmérgesedett a vita a francia Alstommal is a metrókocsik ügyében. Úgy tűnik, Budapest nem tud tárgyalni.

2: Ismét tervbe vettem, hogy írok a bürokráciáról, pontosabban arról, mennyire túlnőtte az embert. Régen (igazán régen, amikor az embernek ha kellett valami, megcsinálta ő maga) elképzelhetetlen volt, hogy ott van egy épület, használatra kész, és nem használják, mert nem lehet.
És mindez milyen békésnek tűnik az egyetem kampuszáról. A nagy bálna csak pihen, sütkérezik a napon, nézi a hajókat... Várja, mi lesz vele. Ha pedig magáról az épületről akarnék beszélni: manapság úgy tűnik, általános elv, hogy ha építészetileg nagyot akarunk alkotni, valami teljesen abszurd alakú, vagy fizikát meghazudtoló építménnyel kell előállnunk. A CET egyáltalán nem illik a Duna-part képébe, de még a két vámraktár épület közé sem. Önmagában még megkockáztatnám, hogy szép, de nem lenne szabad felelőtlenül beletervezni mindenféle épületet egy egyébként egységes városképbe.

Az alsó két kép forrása az Index.hu