Lámpalázas magyar média

Gondolom, feltűnt már páratoknak, hogy a magyar média nem olyan, mint a nyugati. Gondolok itt most arra, amit egy példán keresztül tudnék a legjobban szemléltetni: ha az ember bekapcsolja a BBC-t, vagy a CNN-t, ott a hírbemondók bár komolyan és pontosan olvassák be a híreket, ha tévesztenek, mégse ciki, sőt, az is teljesen elfogadott, hogy kiegészítik az ismertetetteket a saját (és nyilván a csatornával leegyeztetett) véleményükkel, vagy megbeszélik egymás közt. Ugyanakkor ha egy magyar híradóban lenne ilyen (mint ahogy az RTL próbálkozott is vele egy időben, nem tudom, mi lett a kísérletből, hisz nem nézek tv-t), az teljesen furcsán venné ki magát, awkward lenne. Ugyanezt veszem én észre a magyar dalokban: Igaz, műfaj függvénye, mert például a magyar jazz-ről észre kellett vennem az utóbbi időben, hogy a fiatal, feltrekvő művészek olykor hihetetlen magas szinten űzik. De ha nézünk magyar popszámokat, a legtöbbször azzal találjuk szembe magunkat, hogy az énekes kínosan artikulál, logopédusokat gyönyörködtetve, tisztán mond ki minden szót, és ettől olyan érzése lesz az embernek, mintha hallott szövegértési gyakorlaton lenne egy nyelvvizsgán. És, ha belegondolok, ez tényleg elég műfajfüggő, mert vannak olyan magyar számok, ahol a szöveg első hallásra majdhogynem érthetetlen, viszont így legalább a dal dinamikája nem megy a rovására a dalszövegnek.

Hogy miért jutott eszembe erről írni? Mert nemrég felkapott volt Radics Gigi vadonatúj száma, amelyet korábban kiadott ám angolul is. És meglepődtem a kontraszton: hogy ugyanaz az énekesnő ugyanazt a számot mennyivel rosszabbul adja elő magyarul (a saját anyanyelvén), mint angolul.

Tulajdonképpen én azt is ki merném mondani, hogy a lámpaláz népbetegség. Nézzük meg a magyar színészeket: van egy kis csoport, akikre az ember rámondja, hogy igazán jó (akik sokféle szerepet is el tudnak játszani, nem mindig csak ugyanazt a stílust). Aztán vannak azok, akiket bár sokan kedvelnek, de azért... hát nem tudom. Aztán meg vannak a szappanoperák színészei (akik közt azért szintén van jó!). Ha ehhez képest megnézzük az amerikai médiatermékeket, mondjuk a hagyományos, amerikai formátumú sorozatoknál maradva, még a rosszabb sorozatok mellékszerepeire is jobb színészeket találnak, mint nálunk a főszerepekre. Azt nézve az embernek nincs olyan érzése, hogy egy sorozatot néz, elfeledkezik róla, hogy az nem a valóság. És, hogy ez miért lehet? A kommunizmus karótnyeltségét gondolnám én oknak. Amikor a "hivatalos dolgokat" komoly emberek intézték, a hírbemondók nem nevettek, a rádiósok, ha elrontottak egy mondatot, újrakezdték az egészet. És ebből nehéz ám kinőni. Nem is nagyon sikerült. 

Vagy ezt csak én gondolom így?

Közlekedési kisokos: FB-k

Miért beszélsz nekünk a Facebook-ról?

... Szóval a mai részben az automata jelzőlámpás csomópontok lelkéről, a forgalomirányító berendezésről (FB) lesz szó. Névtelen hősök jeltelen dobozban, igazi (szó szerinti) szürke eminenciások. Biztos vagyok benne, hogy számtalan példány mellett gyalogoltatok már el anélkül, hogy tudtátok volna, mi az. De most már tudjátok: az 1. képen látható összefújt, szürke kis készülék a csomópont(ok) lelke. Természetesen több márka több típusa üzemel a városban, ez itt éppen egy régebbi darab.

És akkor ez mondja meg a lámpáknak, hogy mit mutassanak?

Közvetlenül igen.  Közvetve viszont lehet csomópontokat távirányítani (budapest ~1000 lámpás csomópontjából ~700-at) a Szavó Ervin téri kánaánból, illetve csomópontok kommunikálhatnak még egymással is, vagy fogadhatnak utasításokat vasúti biztosító berendezéstől is. A régi készülékek igazi retró relékkel működtek, a megfelelő kapcsolási kombinációkat pedig forrcsúcstáblák állították elő, ami azt jelenti, hogy az áram fizikailag csak arra tudott menni, amerre szabadott neki. A későbbi (mai) gépek már PLC-kkel (programozható logikai vezérlő) és PC kártyákkal irányítanak, logika alapján. Ettől függetlenül (nagy meglepetésemre) ezek is használnak reléket, igaz, kisebbeket és halkabbakat. De itt egy érdekes kísérlet: ha azt akarjátok, hogy mindenki hülyének nézzen, keressétek meg egy tetszőleges csomópontban az FB-t, tapasszátok rá a fületeket, és hallgassátok meg, hogy kattog-e (és ha lehet, nézzétek össze a fázisok váltakozásával, hogy szinkronban van-e (ha nem abban van, akkor vagy egy bombát hallgattok, vagy elromlott a fizika)).

Mi az a fázis?

Na jó, akkor vegyük át a csomóponti irányítás alapjait! Amit az utca embere "piroslámpa" néven ismer, az a jelzőlámpa / jelzőfej. A csomóponton áthaladó sávokat irányoknak nevezzük, az irányítást pedig úgy kell megoldani, hogy egyik irány se ütközzön a másikkal. Ehhez meg kell nézni (tervezéskor), hogy mely irányok konfliktálnak, ezek együttes mozgását ki kell zárni. Ha megvan, hogy ki mehet kivel egyszerre, ezeket az egymást nem bántó irányokat fázisokba soroljuk. Ha számolunk mellé még köztesidőket (két konfliktáló irány zöldje közti idő) és zöldidőket (amennyi ideig zöldje van valamelyik fázisnak), akkor megkapjuk a periódusidőt, ennyi időnként ismétlődik a program (Budapesten a csomópontok jellemzően 60, 90, ritkábban 120 másodperces programokat futtatnak). Egy csomópont több programot váltogathat (és szokott is), erre szükség lehet a forgalom jellegének változása miatt a nap folyamán. Reggel például a városba igyekvő irányoknak kedveznek a lámpák, délután meg a kifelé menőknek.

Minden irányhoz tartozik legalább egy jelző, de jellemzően egy jelzőcsoport. A főjelző mindig (na jó, nem mindig, de az kialakítási hiba, ha nem) a sáv jobb oldalán található, pont, mint a KRESZ táblák. Egy főjelzőhöz tartozhatnak ismétlőjelzők, amelyek ugyanazt mutatják, mint a főjelző, csak megismétlik azt például nagyobban (a hátrébb állóknak), vagy az út fölött (második kép: a mai napig nem tudok felülemelkedni azon, hová tették ezt az ismétlőjelzőt. És először fel sem tűnt :D ), és kiegészítő jelzők is, ez jellemzően a jobbra kanyarodást, vagy a busz továbbhaladását engedélyező lámpa.

Egy jelzőcsoportba csak olyan jelzők tartozhatnak, amelyek mindig ugyanazt mutatják. Egy jelzőhöz tartozhat.

Hagyd abba.... kérlek,.... hagyd... abba...

Jól van már, mit csináljak, ez a szakmám, el tudom ragadtatni magam. Na, legközelebb a jelzőfejek felépítéséről mesélek. Könnyű lesz most, hogy már demonstrációs eszköz is rendelkezésemre áll. :3

BME kertészet

Amikor járok-kelek a kampuszon, és szerencsére (sajnos) ilyen sokszor van, folyton a BME kertészet munkatársaiba és munkagépeibe botlok. És el kell ismerni, az 1-es (történelmi) és 2-es (szocreál) kampusz nagyon szépen karban van tartva. A K épület udvara előtti sétány tavasszal gyönyörű, amikor virágba borul, de a borostyánnal futtatott hegedűfejes rész (a "körforgalom") is nagyon szép. Az Antony Hopkins-féle gyep mondjuk kizárt, hogy túlélje az ODOO-t, viszont a mögötte lévő háromszögben a tulipánok (ugye jól emlékszem, hogy azok vannak ott?) szintén gyönyörködtetik a szemet. Aztán a szocreál kampuszon a napozószékes pázsitot automata öntözőrendszer kényezteti, a reaktorkert rózsái is egészen elbűvölők. És feladataik elvégzéséhez kis, motoros vontatókat használnak, folyton azzal pöfögnek át az egyik helyről a másikra.

Na, de a kertészet nem csak a meleg hónapokban aktív: télen kis hókotró (és sószóró!) traktorokkal járják a kampuszt, és teszik lehetővé, hogy mindenki el tudjon jutni az órájára. Viszont amikor ezt a(z egyébként becsülendő) munkakedvet látom, mindig eszembe jut, vajon mekkora lehet a kertészeti osztály költségvetése. Mert a látszat alapján elég nagy. És ez meg ahhoz a dilemmához vezet, amelyre még mindig nem találom a válszt: legyen szép kampusz, ahol a hallgató jólérzi magát szünetekben, és mosolyogva megy utána órára, vagy legyenek normális projektorvásznak és székek a teremben, működő VGA kábelek, rendesen burkolt padló, és a falban maradó konnektorok? Mert míg a kertészet minden jóval el van látva, a gépészet bizony toldozgat-foldozgat. 

Ha a J épületet nézzük meg (amellyel a kutya sem törődik, bár nemrég kapott a lobbi új kukákat és bútorzatot, a bejárat üvegezése pedig új matrica designt, az pozitívum), elég lehangoló minden nap oda órára járni. Egy korábbi írásban kifejtettem azt a kettősséget, amely a J-hez fűz, és frusztrál, hogy látom magam előtt a fehér falú, bézs padlójú termet, az enyhe körívben elrendezett, rugós visszatérő székes padsorokat, a beszédpódiumot, a világos folyosókat, mindez a nyírfák lágy ölelésében. Ehelyett alapszínek, kékkel foltozott piros kőpadló, hólyagosodás ellen felhasított linóleum, falról lógó régi hangszórók.

Szóval nem tudom eldönteni, hol lenne jobb helye a pénznek. Mert a kampusz nagyon szép, szeretek is ott lenni, lelket ad az egész egyetemnek, viszont órán ülni olykor pont a korábban említettek miatt elég lehangoló. Szerintetek?

Közlekedési kisokos: Útellenőri szolgálat

Aki gyakran jár autópályán, találkozhatott már magas furgonokkal, tetejükön jó nagy villogókkal, amelyeken az állt, hogy "ÚTELLENŐRZÉS". Nos, a név elég beszédes, valóban ezt teszik, de mi is a feladata egy útellenőrnek?

Hé, a kérdezés a mi dolgunk!

Bocsánat. Na mindegy, szóval ha egy mondatban kéne megfogalmaznom, azt mondanám, hogy az útellenőr az autópálya gondnoka. Feladata egyszerre komplex és egyszerű: megy, és nézelődik, egészen addig, amíg valami rendben nem lévőt talál. Akkor, ha képességei megengedik, ő maga orvosolja, ha nem, akkor segítséget kér a diszpécsertől.

Mi romolhat el egy autópályán?

Ó, elég sok minden. Az autópályára nem szabad pusztán úgy gondolni, mint egy útra. Az egy üzem (ahogy tanáraink szokták mondani), melynek - a használat idejére legalábbis - részét képezik a közlekedők. De nem (csak) ők szoktak elromlani, hanem az autópálya maga is rengeteg potenciális hibapontot tartalmaz. Ha a műtárgyait nézzük, legyen az elektromos, vagy sima forgalomtechnikai eszköz, bármi elmozdulhat, leeshet, feldőlhet. Egy olyan helyen pedig, ahol mindenki csak átutazik, és megállni csak a legvégső esetben szabad, valakinek ezeket helyre kell tenni. Ez az útellenőr. Ha például látja, hogy egy ponton elengedte az oszlop a vadkerítést, megdrótozza. Ha egy elfordult, lecsúszott táblát lát, megigazítja. Ha döglött állatot talál, elföldeli a rézsűben (igen, ez is feladatuk!). Viszont amikor a közlekedő romlik el (baleset történik), akkor is általában ők az elsők, akik a helyszínre érnek.

Akkor minden van náluk?

Majdnem minden, és azon belül is mindegyikből egy kicsi. Van náluk például egy rövid köteg drót, seprű, gereblye, kapa, olajfedő homok, bóják, kis jelzőtáblakészlet, terelőoszlopok, szerszámok, és még sok más. A kocsi pedig fel van szerelve hátul figyelmeztető reflektorsorral, oldalt pedig munkareflektorral (hogy éjszaka is lehessen munkát végezni).

És hogy beszélnek a központtal?

Jellemzően URH rádión keresztül. De elég szigorú flottakövetést is alkalmaznak az autópályakezelők, látják az autó majdnem minden adatát, olyan szintig is, hogy működik-e éppen a villogója.

És segítenek kereket cserélni, ha elakadunk?

Nem. Beállnak az autós mögé figyelmeztető reflektorral, hogy fedezzék, amíg az munkát végez, de műszaki, vagy elsősegélyen túlmutató életmentést tilos végezniük.