Tipikus dán - Lányok!

Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok túl nagy ellenzője a szoknyáknak. Ezért is örültem, amikor egy idő után kezdtem megfigyelni, hogyan is öltözködik egy tipikus dán lány. Így. :D Mindig érdekes észrevenni, bizonyos szubkultúrákban mi válik felkapottá, mint például itt a fekete harisnya a szürke miniszoknyával. Egyébként a képen van némi csalás: két csoporttársnőm közül csak az egyikük dán, a francia lányt pedig úgy tűnik, már kezdi befolyásolni a helyi kultúra. Szegények hülyének néztek, amikor felvetettem nekik a tipikus dán lányokról szóló poszt ötletét, de ez volt a legkivitelezhetőbb módja az illusztrációnak: mégsem akartam, hogy bilincsben hurcoljanak el, mert ismeretlen lányokat fotózgatok az utcán. :D

*****

Anyone who knows me also knows that I'm not the biggest opponent of skirts. This is why I was particularly happy to discover - after a while - what the typical Danish girl dresses like. Like this. :D It's always an interesting observation to see what becomes popular in certain subcultures. For example, over here, dark stockings and grey miniskirts. But there is some cheating involved in this picture: only one of my two classmates is Danish, the other one is French, but it seems local culture is already taking its hold. Poor girls must have thought me to be out of my mind when I proposed the idea of "the typical Danish girl" to them, but this was the most feasible solution of all. I didn't want to be dragged off in handcuffs for taking pictures of random girls on the street. :D

A dánok és a könyvtárak

Van pár dolog, amire a dánok igen büszkék. Az egyik ilyen a "Danish design", amely kapcsán főleg székek jönnek elő, de ott van az a diffúz fényt kelző csillár is (most nézem, hogy "articsókalámpa" a neve), amely elég érdekesen néz ki. Engem ezek egyike sem vág hanyatt, viszont ahol szinte kivétel nélkül elismerően bólintok, azok a könyvtárak. Eddig csak egy párban fordultam meg, de minden elismerésem a dán könyvtárrendszeré.

Akik a Facebook-on is követik a blogot, azok már két képet is láthattak a témában: egyet a Lyngby könyvtár könyvvisszavevő automatájáról, egyet pedig a koppenhágai főkönyvtár aulájáról. És valóban mindkét tekintetben le vagyok nyűgözve. Egyrészt csodálatos, hogy ingyenes könyvtári tagsággal és országosan kereshető online adatbázissal szinte bármely könyvet "megrendelhetem", amelyhez kedvem támad. Az persze limitálja az embert, ha nem tud dánul, természetesen én is csak angol könyveket kölcsönzök. Megkeresik és átszállítják a tagkönyvtáramba, ahonnan ugyanúgy kikölcsönözhetem, mint bármelyik másik könyvet.

De most beszéljünk az építészetről! Akkor döntöttem el, hogy írnom kell a témáról, amikor múlt péntek reggel egy órával korábban jelentem meg az okmányirodában, mint hogy az kinyitott volna. Jobb ötletem nem lévén felcsaptam a google térképet, és megkerestem a legközelebbi könyvtárat. Amikor odaértem, már kívülről is látszott az épületen, hogy kitűnik a tömegből. Kicsit emlékeztetett a seattle-i központi könyvtárra. Belépve viszont az fogott meg, hogy nem egy olyan unalmas, poros és szocreál interiőr fogadott, mint az otthon szokás, hanem egy élő, modern épület, amely mer elrugaszkodni a megszokottól. Ott volt például az ifjúsági részleg, ahol a csillárok egy gyűrűre körben felszerelt asztali lámpák voltak, hogy mindenki odahúzhassa a könyv fölé, amit olvas. Vagy az, hogy a számítógépterem a legfelső szint panoráma részlegén kapott helyet, hogy a gépezők ha elnéznek a monitorról, az alant elterülő utca forgatagát lássák.

Naná, hogy itt élő, menő dolog könyvtárba járni. Akárhányszor voltam eddig könyvtárban, mindig nyüzsögtek az emberek. Időstől a fiatalig mindenki szereti. És nagyon könnyű is beleszeretni a könyvtárrendszerbe egy olyan országban, ahol van rá pénz és kereslet. Tényleg kíváncsi vagyok, el tudná-e érni a Szabó Ervin könyvtárhálózat ugyanezt a társadalmi pozíciót, ha azonos anyagi háttere volna. Vajon túlságosan veszett ügy a magyar olvasóközönség?

A dánok és a...

...címmel indult cikksorozat a Közhír hasábjain ezév szeptemberében. Gondolom, sokan tudjátok, hogy a BME Közlekedésmérnöki karának kiadványánál immáron 5 éve vagyok újságíró, és ezen a kiköltözés sem változtatott. Minden hónapban más érdekes (és egyúttal hasznos) témát veszek elő, hogy aki a külföldi tanulást fontolgatja, kissé tájékozottabban hozzon döntést (már, ha épp Dániába akarna jönni).

Az újságban megjelent írások nagyobb lélegzetvételűek, de vannak olyan témák is, amelyek bár nem tesznek ki egy oldalt, de attól még hasznosak. Aztán vannak azok, amelyek nem férnek rá egy oldalra, ezért nincs helyük a nyomtatott sajtóban. Ezek a cikkek fognak megjelenni itt (szintén "A dánok és a..." címmel). Viszont mielőtt ez megtörténne, álljon itt egy kis felzárkóztatás azoknak, akik nem olvassák a Közhírt (a teljes archívumot a képre kattintva érhetitek el).

Az előző részek tartalmából:

• A dánok és az első lépés, ebben van (majdnem) minden arról, hogy hogyan is kerültem a BME-ről ide. (Szeptember, 11. oldal)
• A dánok és az oktatás, tehát minden, ami a tanulmányokkal és a tanulmányi élet ütemezésével kapcsolatos. (Október, 10. oldal)
• A dánok és a közlekedés, egy nagyon szövevényes, két oldalas írás, amelybe még így sem fért bele minden. Mindenképp ajánlott! (November, 12.-13. oldal)

Tipikus dán! - Kéztörlőtartók

 

Új sorozat indul: ezek az írások apró kis szösszenetek lesznek, amelyek valami olyan jelenséget vagy szokást mutatnak be, amelyekkel korábban sehol nem találkoztam, de itt lépten-nyomon beléjük botlok. Elsőként beszéljünk a mosdókban elhelyezett papírtörlők tárolójáról! A legtöbb középületet már átvették a modern, műanyag Tork tartók, de a DTU szinte összes épületében ezek a régi, rácsos eszközök vannak. Ami a különleges (és idegesítő) bennük, hogy a papírt nem alulról, hanem felülről kell kihúzni, pontosabban leemelni a kupac tetejéről. És amikor a tartó jól meg van rakva, az ember keze pedig vizes, nagyon nem jó dolog felfelé nyúlkálni, hogy a víz a bokájáig csorogjon végig a ruha alatt.

Két vlog szeptemberről

Felkerült két újabb videoblog. Az első azért kicsit suta, mert eredetileg két részes lett volna, de az első részben hosszasan letakartam az ujjammal a mikrofont (jobbkezes még a telefon is "-.-), így pont a téma ismertetése, nevezetesen a nyomtatás menete lemaradt. Ettől függetlenül a buszon az önállóan is értelmezhető, amikor a DTU költségbetéséről beszélek.

A második videó ugyaneznap készült, de a buszról leszállva már a dán jegyrendszer (a Rejsekort - "Utazókártya") érthetetlenségéről és szerencsétlen szabályairól mesélek, méghozzá igencsak hosszasan.

Kedves Közhír olvasóközönség!

A novemberi számban ígért írások (pénzügyekről, hivatali ügyintézésről, stb.) még nincsenek kész, mert ezek nagyobb lélegzetvételű írások lesznek, az idő pedig nem olyasmi, amiben a DTU-n tanuló hallgatók lubickolnak. Mindenesetre nem jártok rossz helyen, a hétvégén tervezem megírni a hiánypótló sorozat első írását. Addig is nézzétek meg az eddigi írásokat, született már pár érdekes olvasmány.